NEFROLÓGIA

A nefrológia a vesék működésével és betegségeivel foglalkozik. Ha magas vérnyomással, ödémával, habos vizelettel, gyakori vizeléssel vagy egyéb vesebetegségre utaló tünettel küzd, fontos, hogy időben szakemberhez forduljon. Nefrológiai vizsgálataink segítenek feltárni a problémák okait és meghatározni a megfelelő kezelést. Forduljon hozzánk bizalommal gyors és professzionális ellátásért!

Szolgáltatásaink

Teljes körű nefrológiai kivizsgálás
Krónikus vesebetegségek diagnosztizálása és kezelése
Magas vérnyomás veseműködéssel való összefüggésének vizsgálata
Diabéteszes nefropátia szűrése és kezelése
Vesekövesség kivizsgálása és kezelése
Fehérjevizelés és vérvizelés okainak feltárása
Autoimmun vesebetegségek diagnosztikája

A vizsgálat előtt

A nefrológiai vizsgálat első lépéseként az orvos részletesen kikérdezi a pácienst a fennálló tünetekről és a korábbi betegségekről. Különösen fontos információ, ha a beteg ödémát (végtagduzzanatot), habos vizeletet, gyakori vagy csökkent vizeletürítést, illetve magas vérnyomást tapasztal. Az orvos rákérdez arra is, hogy ezek a tünetek mióta állnak fenn, romlottak-e az idő előrehaladtával, és milyen egyéb panaszok társulnak hozzájuk.
A családi anamnézis szintén lényeges, mivel bizonyos vesebetegségek – például a policisztás vesebetegség vagy a glomeruláris betegségek – örökletesek lehetnek. Az orvos megkérdezi, hogy a páciens milyen gyógyszereket szed rendszeresen, különösen vízhajtók, fájdalomcsillapítók, vérnyomáscsökkentők vagy egyéb, a veseműködést befolyásoló készítmények esetében. A cukorbetegség, autoimmun betegségek és a korábbi vesefunkciós problémák is hatással lehetnek a vese egészségére, ezért ezekre is részletesen rákérdez.

A vizsgálat menete

A fizikai vizsgálat első lépéseként az orvos megméri a vérnyomást, mivel a magas vérnyomás gyakran összefügg a veseműködés zavaraival. Ezt követően a boka és a lábszár vizsgálatával ellenőrzi az ödéma jelenlétét, ami a vese csökkent kiválasztó működésére utalhat. A vesetájék megtapintása során az orvos érzékenységet vagy duzzanatot keres, ami gyulladásra vagy fertőzésre utalhat.
A fizikális vizsgálat után laborvizsgálatok következnek. A vérvizsgálat során ellenőrzik a kreatininszintet és a glomeruláris filtrációs rátát (GFR), amelyek a veseműködés legfontosabb mutatói. A vizeletvizsgálat segít az esetleges fehérje- vagy vérvesztés kimutatásában, ami vesebetegségre utalhat. Az ionháztartás egyensúlyának elemzése során mérik a nátrium, kálium, kalcium és foszfát szintjét is.
A képalkotó diagnosztikai vizsgálatok közül a leggyakrabban az ultrahangot alkalmazzák, amely lehetővé teszi a vesék szerkezeti eltéréseinek, például cisztáknak vagy veseköveknek a kimutatását. Bizonyos esetekben további speciális vizsgálatok, például vizeletfehérje-analízis, vesebiopszia vagy 24 órás vizeletgyűjtés is szükséges lehet a pontos diagnózis felállításához.

A vizsgálat után

A vizsgálatok elvégzése után az orvos kiértékeli az eredményeket, és tájékoztatja a pácienst az esetleges eltérésekről. Ha a vizsgálatok alapján vesebetegség gyanúja merül fel, további diagnosztikai eljárásokra lehet szükség a pontosabb kórisme felállításához.
A kezelési terv az eredmények és az alapbetegség függvényében alakul. Enyhébb esetekben életmódbeli tanácsok és étrendi változtatások is elegendőek lehetnek a vesefunkció javítására. Súlyosabb esetekben gyógyszeres kezelésre vagy rendszeres nefrológiai gondozásra lehet szükség. Ha a vizsgálatok súlyos vesekárosodást vagy veseelégtelenséget jeleznek, az orvos további kezelési lehetőségekről, például dialízisről vagy veseátültetésről is tájékoztatja a beteget.

Mikor érdemes nefrológushoz fordulni?

• Laboratóriumi eltérések (eGFR érték 60 ml/perc alatti csökkenése)
• Véres vizelet vagy fehérjevizelés
• Vizeletmennyiség megváltozása (gyakori vizelés, vizeletürítési nehézség, csökkent vagy fokozott vizeletmennyiség)
• Magas vérnyomás, amely nem reagál megfelelően a kezelésre
• Ödéma (duzzanat a lábakban, bokákban, arcban vagy más testrészeken)
• Krónikus betegségek (cukorbetegség, szívbetegség, májbetegség, hematológiai problémák)
• Visszatérő húgyúti fertőzések vagy vesemedence-gyulladás
• Családi halmozódású vesebetegség
• Vese fejlődési rendellenességek (pl. policisztás vesebetegség, patkóvese)

Milyen képalkotó diagnosztikai módszerek alkalmazhatók a vesebetegségek vizsgálatában?

A vesék morfológiai és funkcionális állapotának vizsgálatára leggyakrabban ultrahangdiagnosztikát alkalmaznak, amely információt nyújt a vesék méretéről, szerkezetéről, a parenchyma vastagságáról, valamint esetleges kóros eltérésekről, például cisztákról, vesekövekről vagy daganatos elváltozásokról. Amennyiben részletesebb képalkotás szükséges, CT-angiográfia vagy MR-urografia végezhető az érrendszeri eltérések vagy strukturális rendellenességek feltérképezésére. Radioizotópos vesefunkciós vizsgálatok, például dinamikus szcintigráfia segítségével a vesék egyenkénti működési kapacitása is pontosan meghatározható.

Mikor indikált a vesebiopszia, és milyen módon történik a mintavétel?

Vesebiopsziára akkor van szükség, ha a laboratóriumi és képalkotó vizsgálatok nem adnak egyértelmű magyarázatot a vesefunkció romlására, vagy ha glomerulonephritis, autoimmun vesebetegség, illetve proteinuria eredetének tisztázása válik szükségessé. Az eljárás során ultrahangvezérléssel egy perkután biopsziás tűt vezetnek a veseszövetbe, amelyből mintát vesznek szövettani elemzés céljából. A vizsgálat előtt a beteg véralvadási státuszát ellenőrzik, és a beavatkozás után monitorozásra kerül sor az esetleges vérzéses szövődmények elkerülése érdekében.

Mi a 24 órás vizeletgyűjtés diagnosztikai jelentősége?

A 24 órás vizeletgyűjtés a vesefunkció komplex értékelésére szolgál, különösen a glomeruláris filtráció és a proteinuria pontos meghatározása céljából. A vizsgálat során kvantitatív módon mérhető a kreatinin-clearance, a fehérje- és albuminürítés, valamint az elektrolitok kiválasztása, amelyek segítségével a vesebetegségek progressziója és az alkalmazott terápia hatékonysága is nyomon követhető. Kiemelten fontos diabéteszes nefropátia, nephrotikus szindróma vagy krónikus vesebetegségek esetén.

Milyen összefüggés áll fenn a hipertónia és a veseműködés között?

A krónikus magas vérnyomás károsítja a renalis mikrocirkulációt, ami glomeruláris hipertóniához, fokozott intraglomeruláris nyomáshoz és végső soron glomeruloszklerózishoz vezethet. Emellett a vese is fontos szerepet játszik a vérnyomás szabályozásában a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) és a nátrium-homeosztázis révén. A veseeredetű hipertónia (renovascularis vagy parenchymás hipertónia) felismerése kiemelt jelentőségű, mivel a megfelelő nefrológiai kezelés hozzájárulhat a vérnyomás kontrollálásához és a vesefunkció megőrzéséhez. A rendszeres vérnyomás-monitorozás és a korai nefrológiai beavatkozás kulcsszerepet játszik a krónikus vesebetegség progressziójának lassításában.